Igen, ez a neve ennek a drága kis fekete cicának. Persze, történet is jár hozzá: a cicust megkínozva, összetörve - testileg, lelkileg- találta meg egy lány. Nem hagyta ott, hiszen tudjuk mi várt volna rá. Hazavitte, ápolta, széppé tette, felnevelte. A gyerekdal egyik sora így szól a bociról: se füle, se farka. Mivel ennek a kis feketének fül-farok hiányosságai vannak, ez lett a neve. A törött és ilyen kis csálén begyógyult lába nem okoz gondot neki a rosszalkodásban, szaladgálásban, játszásban.
És eszembe jutott Rékus cuki egérkéje, akinek szintén sérült volt az egyik hátsó lába, de attól még ugyanolyan csíntalan, ugrálós, bolondozós, okos, felfedező, kíváncsi volt, mint az apukája. :-DD Imádott PiciBé és NagyBé, olyan sok vidámságot hozott az életünkbe! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése