2011. november 24., csütörtök

Winter Whisper

vagyis, párás lehelettel suttogni. Persze ezt igazán csak télen lehet, jó hideg, fagyos időben, kint sétálva parkban, belvárosban. Összefagyottan betérni egy forrócsokira, egy meleg teára valamelyik cuki kávézóba. Ez vár ránk ezen a télen is, és remélem legalább félméteres hó egész karácsonykor! :-) Szeretem a telet, szeretek tengersok ruhát magamra venni hogy ne fázzak. Szeretek meleg csizmába bújni, sapkát jól a fejembe húzni. Járni a ropogós, friss hóban, hópelyhet hullatni a szempillámra... ezernyi szépsége van a télnek! :-)
Mörjike és Didó közös készletet terveztek. A gyönyörű tél ihlette őket, ezért fagyos, kék-fehér-pasztell barna a színvilága a készletnek. Érdemes megnézni Mörjikénél a CT tagok munkáit, vidám, mosolygós arcát mutatják e szép évszaknak. 




A tél szépségei sem tudják feledtetni velem azt a szomorúságot, ami velem lesz, míg vagyok. Az oldalam most nem vidámságról, nevetésről szól, hanem az emlékezésről. Anya és én. :-)

*********

3 megjegyzés:

Lili's Mother írta...

Hűvösen melengető oldal :)

Gólya írta...

Csodás oldal, merészen felcsúsztatott kompozícióval! Nagyon szép emlékezés, Évi!

Margó írta...

Átérzem és osztom az érzésed, Éva. Köszönöm, hogy helyettem is oldalba foglaltad.