„Öregecske, rogyadozó lábú német juhász bácsi, akit ma vakartam össze a Nagykőrösi úton, az Autópiac előtt.
Bújós, kedves, értelmes eb, a pórázzal nem volt gondja, de az autóba már nem akarózott beszállni. Kapott egy szájkosarat a biztonság kedvéért, aztán bezsuppoltam. Érdekes, onnantól semmi baja nem volt a meleggel, kényelemmel, szépen elbóbiskolt.
Chip nem volt benne, tetkót már nem tudtunk nézni, mert ránk sötétedett.
Örült a vacsinak, víznek, és Adri desszertként még ad neki Norocarpot Néróéból. (Max)”
megjegyzés tőlem: a Norocarp az fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszer. Néró egy németjuhász kutyus, aki már ott volt gondozásban az egyesületnél.
Azóta ott élt az Lelenc gondozásában, mindenki által nagyon szeretve. Ott temették el Őt, a Lelenc Tanyán. Sokan búcsúznak Tőle, mindenki szerette. Édes Kántor, nyugodj békében! :*
*************
jaj, de sajnálom! :( összeszorult a szívem ezt olvasva.
VálaszTörlésviszont csodás emlékoldalt készítettél róla :)
Oh, egyem is meg :(((( nagyon-nagyon szép emléket fogsz az oldaladon keresztül őrizni róla!
VálaszTörlésNagyon szépen írtál róla! Könnybelábadt a szemem. Édes Kántor, nyugodj békében!
VálaszTörlésGyönyörű megható! Ő már jó helyen van és érzi ezt a szeretet áramlatot! :)
VálaszTörlésCsodás utolsó évei voltak ennek a kutyusnak. Már az első szavak is amik róla szóltak erről tanúskodtak. Nagyon megható a története. Igazán szép emlék oldalt készítettél róla.
VálaszTörlésCsak csodálom.. !
VálaszTörlés