..., hogy Rájuk emlékezzek megint, mert elment Lizácska -a szépséges és okos- németjuhász kutyus is. :((( Tódorka -a kis fiatal fiúcska- árnyékként követte a Lelencnél őt, Lizának ő volt a kis védence. Mind a ketten gazdihoz kerültek, és onnan mentek át azon a bizonyos szivárványhídon. Most megint nagyon szomorú vagyok..., és könnybe lábadt szemekkel készítettem el ezt az oldalt, közben persze, állandóan Rájuk gondoltam.
Ezek pedig az én fotóim Róluk, még 2009-ből, mikoris sétáltani voltam a Lelencnél:
7 megjegyzés:
Borzasztó érzés lehet emlékoldalt készíteni Róluk....:(
Nagyon tetszik a pillangó kivágás és az fotó is.
Veszítettem már el Társat (mert szerintem Ők mind Társaink), tudom, milyen érzés...és lám, a scrapbook ebben is segít...emlékezni, feldolgozni. Álomszép lett az oldalad (mint az eddigiek is)! S nem is értem, miért nem találtam én eddig még ide...
Hálás vagyok a diginek, mert érzem, hogy így Te is könnyebben tudod feldolgozni a benned tornyosuló minden irányú érzelmedet. ... és nem tudom elégszer elmondani, hogy én ezt mennyire élvezem, akár blogruci, akár oldal, akár mesélés.
Köszönöm!
Édes kutyusok! :( Gyönyörű oldalt készítettél!!!
Nagyon szép emlékoldalt készítettél. Ők már örökre így együtt maradnak.
gyönyörű emlékoldalt készítettél róluk!!!!!
Az oldal rögtön megtetszett. Aztán elolvastam amit írtál, és elhiszem, hogy könnyezve készítetted...
Megjegyzés küldése